3.Rész

Luke háta mögött egy alak rajzolódott ki:Harry.Ő mit keres itt?! Neki a stúdióban a helye.Talán segít?Ahh...persze majd a világ legnagyobb fiúbandájából a leghíresebb fiú fog segíteni. Pff...Vártam a végzetemre.Mikor jön ide hogy megöljön?Talán jobb lesz így meghalnom.Így rendelte el Isten.Nekem pont így kell meghalnom.Nagy léptekkel jöttek felém.Majd minden elsötétedett...

A félelem mutatja meg hol a határ.

.

-Hope!Hope! Kérlek válaszolj!-rázására feleszméltem.
-Mi az?Hol vagyok?-kérdeztem
-A folyosón össze estél és beütötted a fejed.Luke szólt hogy eszméletlen vagy.
-Aha...Nagyon fáj a fejem.
Harry segített fölkelni.Be mentünk a stúdióba.De nem a teremhez ahol rajzoltam.Hanem a fiuk öltözőjébe.Pontosabban Harry öltözőjébe.Ahogy beértünk megcsapott az a kellemes férfi illat.Olyan nyugtató volt.A terem elrendezése egyszerű volt.Középen egy hatalmas kanapé,előtte egy Plazma TV.Jobbra volt egy ajtó ugyan úgy mint balra.Harry segített leülni a kanapéra.Sajgó testrészemet fogtam mely a fejem volt.Nagyon sajgott.Ezt szerintem Harry is észre vette mivel hozott fájdalomcsillapítót és egy pohár vizet.Miután oda hozta megittam a folyadékot és közben a gyógyszert is lenyeltem.Elterültem a kanapén hogy pihenni tudjak.A megmentőm hozott lepedőt melyet,rám terített.Majd nagy meglepetésemre egy puszit nyomott a homlokomra.A pír elszökött az arcomon.Annyira furcsa volt cselekedete.Igaz nem ismerem Harryt annyira hogy megmondjam:ezt most udvariasságból csinálta vagy mert tetszem neki.Bár az előzőt elvetném mivel csak ma ismertük meg egymást.Nagy gondolkodásom közepette elaludtam.
Arra ébredtem fel hogy valaki mellettem ül.A megmentőm volt az.Belenéztem fáradtan szemeibe.Most vettem észre hogy zöld szemű.De,nem akármilyen zöld.Smaragdzöld.Mosolyogva rám nézett.
-Jó hogy felkeltél.Nem akartalak én felkelteni.Olyan aranyosan aludtál.Mosolyogtál.De,utána meg sírtál-mondta nyugodt hangon.A síró görcs határán voltam.Vissza emlékeztem azokra a pillanatokra amikor Luke megölte Maxot.Nagyon rossz volt vissza emlékezni.Egy könny csepp kördült le arcomon.
-Mi a baj?Látszik az arcodon,hogy baj van.Mond el nyugodtan!
-Jól van!Tudod nem kell más lelki világába belekötni Harry! Mit szólnál,ha ÉN bele ütném az orrom,hogy volt már baleseted vagy...bánom is én,hogy mi,de ne avatkozz ebbe bele!Te nem tudsz semmit az életemről.Csak úgy ide toppansz és minden jó lesz?Hát nem!-ordítottam.
-Ne beszélj ilyen hangnembe velem!-mondta felemelve hangját.
-De hogy is nem!-mondtam ordítva
Ez után a mondat után mely elhagyta számat megjutalmazott egy hatalmas pofonnal.Ránéztem.Keserüsség fogott el.Nem ilyennek gondoltam Harryt.Külsőleg egy jó kis fiúnak tűnt.De,ezek után nem hiszem hogy külső alapján fogok ítélni.Nem haboztam.Felugrottam a kanapéról majd,amilyen gyorsan tudtam szedni lábam olyan gyorsan mentem.Nem érdekel hogy Harry a nyomomban van.Csak futok amíg a szem ellát.Nem érdekel hogy ordítja hogy álljak meg.Nem.Nem vagyok a kutyája hogy,parancsolhasson nekem!
-Hope! Állj!Nem bántalak!
-N-nem.-csak futottam.
Jó futó voltam,de most nincs jó sorom. Elkapott.Magához rántott.Csöndesen álltunk egymás előtt
-N-nem.-szóltam
-Hope hallgass meg! Nem akartam!Csak...csak tudom,hogy rossz sorod volt régen.Luke elmondta.Mindent elmondott.Ne félj segítek neked!Csak bíz bennem!-mondta biztatva,hogy nem féljek tőle
-N-nem.
-Hope! Kérlek!
Ránéztem.Tényleg megbánta.De nem érdekelt.Kirántottam kezem szoros fogságából,majd a kijárat felé futottam.Egyenesen haza...

 *Harry szemszög*
Hope nagyon félénk lány.Tudom,mert Luke beszélt róla.Sajnálom.Max-et megölte már nem kell félnie,de miért nem bízik meg senkiben?Csak a kutyájában vagy mi?Nagyon kíváncsi vagyok ezért segíteni akarok  Hope-nak.Csak Ő ezt nem fogadja el.Igen bevallom tényleg durva voltam de,eluralkodott rajtam a düh.
Hogy miért?Mert láttam hogy Hope úgy beszél velem mint egy csatlóssal.Igen.És velem még nem beszélt így senki.De,legalább valamennyire elmondta az igazat.Majd meglátjuk hogy hogy fog alakulni a kapcsolatunk...

*Hope szemszöge*
Nem ilyennek gondoltam Harryt.Olyan agresszív lett.De,majd ha elnyeri a bizalmam csak akkor fogok neki megbocsájtani.Remélem egy ideig nem fogunk találkozni.Bár szerintem vele lakok egy házban legalább is remélem hogy nem.
Már otthon vagyok a kertünkben.Kinyitom az ajtót és meg könnyebülésemre nincs még itt Harry.Levettem cipőimet majd,megrohamoztam a konyhát.Csináltam teát.Miután kész lett bementem a nappaliba.A kanapén épp Luke ült.TV-zett.
-Miért kellett elmondanod neki hogy milyen múltam volt?
-Megkérdezte hogy honnan ismerlek majd odáig eljutottunk hogy ...tudod.-mondta halkan.
-De akkor is.Nem rá tartozik
-Tudom.
Még néztük a képernyőt majd,meguntam és felmentem a szobámba.Le feküdtem az ágyamra és csak a plafont bámultam.Vajon bocsássak meg Harrynek?De az meg túl egyszerű lenne.Nem.Vagy megküzd érte vagy feladja és haragban élünk majd egy légkörben.Mindegy.Alszok rá egyet.Így is lett.Elaludtam.
Este fele éreztem hogy nem vagyok jól.Hányingerem volt és fájt a hasam.Ezért lementem a konyhába gyógyszerért.Amikor a nappaliba értem láttam hogy ég a villany.Nagy levegőt vettem majd bementem.Harry az asztalnál ült és evett valami szendvics félét.Én rá se hederítve mentem a dolgomra.Láttam,éreztem hogy végig mér.Ahol alaposan végig mért csak úgy égett a hátam.Megfordultam majd,nekitámaszkodva a pultnak,nyeltem le a gyógyszerem a folyadékkal együtt.Harry íriszeivel szembe találtam magam.Olyan gyönyörűek.Elrugaszkodtam az álló helyemről majd,elmosogattam.Egy erős kart találtam a derekamon.Lehajtotta fejét mivel nálam kb. 2 fejjel magasabb volt.Göndör fürtjei csiklandozták nyakam.
-Beszélhetnénk-suttogta fülembe úgy mintha félne hogy valaki meghallaná.
Nem válaszoltam.Megfogta kezem és felvezetett a szobámba.Azt hiszem hosszú beszélgetésünk lesz ezen az éjjelen....