2.Rész

                                    2.Rész

..Felkeltem.Egy üres szobában voltam ahol a volt pasim állt: Max.A fiú kezében egy kés volt.A legrosszabbra gondoltam.Depressziós lettem.Nem mozdultam.
-Na, szívem?Tetszik?Nekem nagyon!-egy gonosz kacagást hallottam.
-H-hadj b-békén!-mondtam dadogva.
-Hmmm...Egy kis "plasztikai" műtétet végzek rajtad.-mondta egy kaján vigyorral az arcán.Remegtem mikor a késsel felém tartott,de meállt egy pillanatra.Ekkor megnyugodtam,de még mindig remegtem.
-Félsz? Nem kell.Csak egy vágás és végeztünk,vagy ha van más ajánlatot például:Hogyha még mindig szeretsz akkor nem bántalak.Na,szeretsz?-az utolsó szót kiemelte.
-Soha nem szerettelek!
-Azt kétlem.
-Pedig így van!-szólalt meg egy ismerős hang.
-Luke!-mondtam már reménykedve,hogy kiszabadulok innen.
Luke futott hozzám,de útjában állt Max.
-Csak a testemen át!-mondta hősiesen,de nekem ő nem volt hős.
Luke előrántott egy fegyvert.Megijedtem.Nem néztem oda,csak egy lövést hallottam.Max végleg halott.Luke kiszabadított és rohant a kocsiba velem.
-E-ez mi volt?-kérdeztem rémülten
-Egy segítség,hogy vége legyen ennek az egésznek.
A mondat után csöndes lett az út.Hazaérve berontottam az ajtón,s fel az emeletre.Csak úgy suhantam fel.Bezártam magam,hogy senki se zavarjon.Be húzódtam a sarokba.Persze Luke is jött utánam.
-Hope kérlek engedj be!-hallottam,hogy már szétveri az ajtót.
-N-nem.
-Ne félj tőlem.
-N-nem.
Csak ezt a szót tudtam mondani: Nem.
5 perc múlva már nem hallottam semmit.Elment.

*Luke szemszög*
Miért?!Ilyen nincs!A legjobb barátom fél tőlem talán a pisztoly miatt vagy Max miatt...nem tudom! Istenem, hogy lehettem ekkora barom!?

*Hope szemszög*
Este nem mentem le vacsorázni még mindig a sarokban gubassztottam.Gondoltam lefekszek.Nem fürödtem,csak beugrottam az ágyba,s próbáltam álomba merülni.Ez a terv kilőve..Éjjel egyáltalán nem tudtam aludni.Féltem.Féltem attól,hogy Luke megöl:Féltem,hogy Max visszajön értem,pedig már a mennyben járt.

*Másnap*
Reggel ránéztem az órára.
-10:35!Úristen! Már ott kéne lennem a stúdióban!-mondtam sietve míg felvettem a ruháimat.Gyorsan leszaladtam a festőkészletemért.Gyorsan beugrottam a bogárhátúba,s irány a stúdió!

*Stúdióban*
Wow! Elég nagy volt a stúdió.Amikor betoppantam ott ált mind az öt fiú a One Direction.Üdvözöltem őket azután leültem,s csak a vászonra koncentráltam meg a fiúkra.Azért kellett lerajzolnom őket,mert a nagylemezük borítójára egy rajzot szerettek volna magukról.Kész volt az alap már csak a festés volt vissza.
-5 perc szünet fiúk!-szólt a menedzser,Paul.
-És nekem?-kérdeztem ártatlanul.
-Neked is.-kacsintott
Elmentem a kávéautomatához csináltam egy kávét.Felakartam menni az emeletre egy kicsit levegőzni,de hátulról meglökött valaki.
-Héé!Ki volt ez?
-Én.-felelt egy ismerős hang.
-Luke!-megijedtem,s elkezdtem futni lefele,de Luke elkapta a csuklóm.
-Ne félj tőlem!Soha nem bántanálak!
-N-nem.
-Hope figyelj lehet,hogy sokkolt ez a látvány,de..hidd el nem bántalak.A legjobb barátod vagyok nem emlékszel? A kicsi Hopi és Marie egy barát.-kezdett el dúdolni.
-N-nem.
Egy hirtelen mozdulattal elrántottam a karom,s futottam le.Futottam és futottam,míg egy sikátorban kötöttem ki.Odasétáltam a sarokba ,s lecsúszva összekulcsoltam magam.Sírtam.Arra gondoltam,hogy itt a vég,Luke megtalál és lelő.Nem nagy esély volt arra,hogy meneküljek,mert egy gyilkos állt előttem....